Mielőtt egyetlen betűt is írtam volna, elkezdtem gondolkodni a helyszíneken, eszközökön és persze a szereplőkön, például ruha- vagy hajviselet, beszédmodor, hobbi stb., noha egy regényben sok „belső” dolog nem jelenik meg, ráadásul a „látványt” is az olvasó képzelete hozza létre.
Minél gördülékenyebbé, „filmszerűbbé” kívántam tenni a jeleneteket és párbeszédeket, nem szerettem volna sok magyarázó leírást és fizikai jellemzést, mert ezeket az olvasóra akartam bízni. Az volt a célom, hogy mindenki úgy lássa a történetet a saját, belső „képernyőjén”, ahogy neki tetszik; én legfeljebb támpontokat adok ehhez.
Természetesen sok minden nem úgy valósult meg, ahogy először kitaláltam; gyakran rögtönöztem az írás során, azonban a terveim olykor a cselekmény alakításához is hozzájárultak – menet közben számtalan ötlet jutott eszembe, amiket előzőleg nem terveztem meg, de arra is akadt példa, hogy az előzetes tervhez képest végül valami egészen mást találtam ki.
Nincsen dizájneri végzettségem, ezért az ösztöneimre hagyatkoztam. Elképzeltem valamit, jegyzeteltem, vázlatokat rajzoltam, és persze sokat segítettek a különféle filmek, képregények is, amik szintén kiindulási alapot jelentettek néhány esetben.
Akár a „nagyok”, a tervezéskor én is előszeretettel kerestem általam ismert vagy kedvelt formákat, olyasmiket, amik előfordulnak a természetben, pl. egy pörölycápa feje, egy tőrfarkú rák stb., vagy akár a saját kezem.
A „földönkívüli”, idegen hangzású nevekhez egy IQ-teszt című könyv nyújtott segítséget. Az egyik feladat több száz szót sorolt fel, melyek közül ki kellett választani azokat, amiket az olvasó ismert. Rengeteg, jelentés nélküli halandzsa is volt köztük, melyek közül remekül lehetett válogatni. Egy részüket változtatás nélkül, másokat kis módosítással használtam fel, más neveket én alkottam, viszont „kölcsönvettem” néhány létező csillagászati elnevezést is, pl. Spica, Pollux, hogy legyen egy tudatos kapcsolat a regény ideje és a jelen között, mintha a regény egy lehetséges emberi jövőben játszódna.
Külön listákba gyűjtöttem a bolygók és személyek neveit, de persze volt „átjárás” ezek között, vagyis, ha valamit eredetileg bolygónévnek szántam, de nem hangzott jól, megkapta valamelyik szereplő.
Mivel ez idő tájt sokat néztem a Cobra 11 című német akciófilm-sorozatot, két karakter is megkapta az egyik rendőrfigura és az őt alakító színész nevét (Semir, Erdogan – utóbbit később Erdanra módosítottam), egy másik névhez – Beryl – pedig egy gimnáziumi osztálytársam beceneve adta az ihletet.
Természetesen írás közben rengeteg dolgon változtattam; a jegyzeteim és terveim adták a kiindulási alapot, sok név vagy terv azonban változatlan formában maradt meg olyannak, amilyennek eredetileg elképzeltem.
Az egy dolog, hogy összeírtam néhány idegen hangzású nevet és rajzoltam egy halom vázlatot, ha nincsenek szereplőim.