Az író „szeresse” a karaktereit, mert ha nem törődik velük, az olvasó nem fog tudni azonosulni velük, és akkor a sorsuk sem fogja érdekelni.
Már a tervezés elején elhatároztam, hogy a főszereplőm nem férfi, hanem egy fiatal nő lesz. Ennek több oka is van; egyrészt tetszenek a határozott fellépésű, erős jellemű nők, másrészt sok kalandtörténetekben a főszereplők többnyire férfiak, míg a nők megmentendő, alárendelt figurák, netán szexi mellékszereplők, akiket a történet végén „vihet” a férfi hős. Én ennek ellenkezőjét akartam, így alkottam meg Dabra Fedyrnot.
Dabra nevét a Deborah becézett változatából – Debra – képeztem, mivel tetszett a hangzása, vezetékneve pedig eredetileg megegyezett a férfi főszereplőjével, ám ezt később megváltoztattam, miután a cselekmény egy pontján az azonos vezetéknevek ellentmondtak volna a történet egyik fő szálának.
Dabra megjelenését egyfajta női Han Solónak képzeltem el, pl. csizmát visel, oldalzsebes nadrágot, rövid ujjú pólót, dzsekit. Hosszú, barna haja van, csinos arca és karcsú alakja. A tervezéskor nem tűnt fel, de később egy ismerősöm megjegyezte, hogy a lány kinézete a nőideálomat tükrözi. Nos, nem tagadom.
A karakter tervezése során olyan apróság is felmerült bennem, hogy balkezes legyen-e, mivel én is az vagyok, ám ez a tulajdonság végül nem jelent meg, mivel nem fontos a történet szempontjából.
Dabra eleinte a csípőjén lévő tokban tartotta a pisztolyát, amit viszont később a hóna alá „tettem”, mivel nem akartam, hogy túlontúl hasonlítson a Star Warsra, ahol bárki viselhet fegyvert, akár jól látható helyen is.
Dabra magánnyomozóként dolgozik, ami egyrészt lehetővé teszi a számára a fegyverviselést, másrészt ez által kerülhet olyan helyzetekbe, melyben indokoltak, ill. hasznosak a képességei és tapasztalatai.
Az életkorán is sokáig gondolkodtam; nem akartam se túl fiatalnak, sem túl idősnek. Előbbi hiteltelenné tette volna a személyiségét, hiszen egy túlságosan fiatal lányról nehezen hihető el, hogy úgy beszél és viselkedik, ahogyan ő, utóbbi viszont nem illett volna a férfi főszereplő korához, ill. kettejük közös múltjához. Dabra ezért a húszas évei közepén-végén jár.
A férfi főszereplő – Dorph Bellidys – keresztnevét az amerikai színésztől, Stephen Dorfftól kölcsönöztem, vezetéknevét pedig a fantáziám szülte. Nem véletlen, hogy az y a név végén áll; így akartam ugyanis megelőzni, hogy a szó hasonlítson az angol bellyre, ami hasat, pocakot jelent.
Dorph személyisége ellentétes a megjelenésével: noha magas és jókötésű, nem túl magabiztos, de közben hűséges, céltudatos és kitartó. Önálló is tud lenni, de az ellen sincs kifogása, ha finoman irányítják vagy tanítják. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen az egyik (nem hivatalos, hanem magyar bootleg) Han Solo-regényben volt egy olyan motívum, hogy Solo egy ügyefogyott szereplőt tanítgat az űrjárók életére és trükkjeire, de hasonló jelent meg Brian Daley Hobart Floyt és Alacrity Fitzhugh-trilógiájában is, ez pedig annyira megtetszett, hogy beleszőttem a történetbe, így alakult ki a másik viszonyszál, ami Dorph és Dabra, ill. Dorph és a második női főszereplő között húzódik.
Az ő neve Sirrah, amit a Sarah név megváltoztatásával kaptam; vezetéknevét – Zoey – pedig később, egy jelenet kiegészítése során találtam ki.
Sirrah vonzó megjelenése és határozott fellépése egy kevesek által ismert titkot kompenzál. Hogy ez micsoda, a regényből kiderül.
Sirrah szereplését nem terveztem meg, menet közben találtam ki, és bár ekkor nagyjából kialakult a funkciója (Dorph-ot segíti), idővel főszereplővé nőtte ki magát.
Treick Gandimot kis túlzással Sirrah férfi megfelelője; Dabra szerelme és sokszor segítője is. Egy elektronikai bolt tulajdonosa, általában jókedvű és szeret tréfálkozni, olykor ő ellensúlyozza Dabra kimértségét és merevségét (mint ahogy Sirrah Dorph-ét). Treick megbízható ember, aki bármikor kész mindent hátra hagyva barátai segítségére sietni – e tulajdonsága a történet folyamán kiemelt hangsúlyt kap.
A főbb karaktereken kívül mellékalakokat is kitaláltam, egy részüket az írás során, ahogy az éppen aktuális cselekményszál megkívánta (adta magát a figura egy éppen zajló eseményhez), máskor viszont egy eredetileg nem is oda szánt, a tervezés során csak úgy megrajzolt alakot találtam annyira érdekesnek, hogy beleírtam a történetbe.
Dyon Ceru egy tipikus katonafigura, modora és megjelenése egyaránt tiszteletet parancsoló. Nevét a Beverly Hills 90210 című tinisorozat egyik szereplője, Dylan McCay ihlette. Ceruról nem sokat lehet megtudni azon túl, hogy Sirrah ismerőse és lekötelezettje, és akár egy hadiflotta élén is képes felvonulni, amennyiben a nő erre kéri.
Tolar Menkhyb egy szerelő, aki az egyik jelenetben Dorph segítségére van. Az eredeti elképzelésem szerint ki-bekapcsolható, kibernetikus szemei lettek volna, ám ezt később elvetettem, mert a jelenet szempontjából nem volt indokolt (egy fényképet nézett meg), másrészt egy másik szereplőnek is vannak (vagyis ekkor még lesznek) gépi kiegészítői, és két ilyen karakter már sok lett volna.
A Proc nevű figura kialakítása azzal kezdődött, hogy rajzoltam egy férfit „Robotzsaru-lábakkal” (van egy kb. 25 cm magas RoboCop bábum, ez volt az ihletforrás). Treick eljut egy űrállomásra, hogy információkat szerezzen; az itt játszódó jelenetek egyikében tűnik fel a „robotlábú szerelőmágus”, aki – Tolarhoz hasonlóan – szintén annyira megtetszett, hogy később őt is „visszahoztam”.
Erdan Mintaka egyfajta karikatúrája a tipikus, vagány űrvadász-pilótáknak. Az ő esetében beszélhetünk a legkomolyabb személyiségfejlődésről, hiszen amikor először találkozunk vele, még „ellenfél”, később viszont… no, de ez már spoiler lenne.
Sirrah egy közeli barátját és „munkatársát”, Wakkát, olyannyira nem terveztem meg előre, hogy vázlatot sem készítettem róla, hanem őt is írás közben találtam ki. A lény afféle komikus mellékszereplő, és egészen furcsa a megjelenése, ugyanis három lába van. Nevét Az ember után című ismeretterjesztő könyv egyik fantáziaállatától kölcsönöztem.
A negatív főszereplőt, vagyis a „főgonoszt” szintén menet közben alkottam meg. Corab Bengez egy idősebb férfi, aki segíti a regényben megjelenő idegen megszállókat. Bengez eleinte sablonos gonosz volt, olyan megnyilvánulásokkal, amik egy idő után nem illettek az eredetileg elképzelt személyiségéhez, ezért jobban kidolgoztam; motivációt, hátteret és árnyaltabb karaktert adtam neki.
Megvoltam tehát a történettel és a szereplőkkel, na, de mindezt meg is kellett írni.